X generáció - az elvesz(t)ett nemzedék?

Ekkoriban

Mikor megszülettem, ragyogott a város…

2015. május 17. - Ekkoriban

Ezt énekelte a Piramis. De nemcsak mi X-esek születtünk meg 1965 és 1979 között, hanem remek zenék is, amiket szüleinken kívül, a gyerekeink is dudorásznak. Maguktól. Nem véletlenül. 

[Szolgálati közlemény: ezt a bejegyzést nem szeretik az okostelefonok, nézd asztali gépen, laptopon, és klikkelj néha a hivatkozásokra is, mert gyakran igazi csemegét rejtenek, de nem feltétlenül az adott évhez kapcsolódóan.]

Az X generáció első gyermekei idén 50 évesek. Amikor születtek, 1965-ben alakult nálunk a Neoton, ami még nem volt Familia. És akkor jött a Tenkes kapitánya, de hiába, ha valakitől megkérdezték annak idején, hogy hogy van, legtöbbször azt, válaszolta, hogy „kicsit szomorkás a hangulatom máma“. Így volt ez közel 30 évvel később is a Csinibabában a Kispál és a Borzzal, élén Lovasi Andrással, pedig ő akkor már biztosan tudhatta, hogy Jim Morrison Doors néven bandát alapított ebben az évben.

1966-ban az ország az első táncdalfesztivál lázában égett. A Metro hiába kérdezte Kovács Katit, hogy Mi fáj?, ő csak azt hajtogatta, hogy Nem, nem, nem, soha nem, nem, nem! Én nem leszek sohasem a játékszered! Ellentétben vele, a világ másik végén James Brown olyan irgalmatlanul jól érezte magát, hogy arról írt egy dalt „I got you (I feel good)” címmel. 2015-ben ezt szerzeményt úgy adta elő egy fiú, hogy attól a mostani Y, és Z generáció kedvencei, az amerikai Voice zsűritagjai is elámulnak. 

A zsűri tagjai között látható volt Pharell Williams (övé a Gru 2-ből megismert Happy" szerzője, ami 9 millió nézőnél tartott, amikor én először megosztottam, most közelit a 700 millióhoz), Christina Aguilera, valamint Adam Levine, a Maroon 5 énekese, mely csapat "Moves Like Jagger" klipjében fantasztikusan utánozza Mick Jaggert, a Rolling Stones frontemberét.

Mintha csak mindig ellentétesen mozogtunk volna zeneileg, miközben nálunk 1967-ben Fenyő Miklós összeverbuválja a Hungária együttest, addig egy néger jazz zenész, őszinte boldogsággal az arcán megríkatja a közönségét, pedig ekkor az amerikai átlagember nem sokat tudott a már két éve folyó vietnámi háborúról. Louise Armstrong szerzeménye, a „What a Wonderful World!” így nem véletlenül volt az egyik leghangsúlyosabb jelenete az 1987-ben Robin William főszereplésével bemutatott „Jó reggelt, Vietnám!” című filmnek, de ettől függetlenül is, a melódia az egyike a leggyakrabban feldolgozott daloknak, és elmaradhatatlan kísérője az esküvői ceremóniáknak.

1968-ban a magyar zenében az Illés szemlélte a Hungáriát, aki mindenkivel fel akarta csavartatni a szőnyeget, végül odaszólt neki, hogy „Ne gondold, ó ne, hogy tied a világ!”. amikor ezt a Mini végignézte, elhatározta, hogy inkább az underground magyar képviselői közé teszi le a névjegyét. Az Echo örökre ismert marad a bánatos „Gondolsz-e majd rám” című zeneművével, amit ha Dolly előadásában látunk először, az nagy baj, mert még a végén azt hisszük, hogy egy bájos lagzis zenekar muzsikájáról van szó.

jimmorisson_h_m_www_ekkoriban_blog_hu_1.JPGBezzeg nálunk nyugatabbra! A Doors a lányok tömegeit hozta tűzbe, amikor rákezdett a Light My Fire-re. Jim Morisson úgy énekelt, mintha tudta volna, hogy ő is a 27-sek Klubjának tagja lesz korai halálával, de valószínűleg azt sem gondolta volna, hogy 2013-ban az α (Alfa) generáció (a 2005 után születettek) olyan H&M márkájú pólókban fognak járni, amit az ő képmása díszít.

De 1968-ban kemény idők is kezdenek járni. Megalakul egyebek mellett a Deep Purple, a Black Sabbath, a Led Zeppelin. No és debütál a The Monkees „I’m a Believer” című remekkel, amit ha ma meghallanak a kisgyerekek, felpattan és rázzák magukat, mert hiszen ez a Shrek zenéje!

Ekkor, 1968-ban születik a Beatles „All You Need Is Love” című klasszikusa, ami előtt a tiszteletet nem is lehetett volna méltóbban leróni, mint ahogyan ezt Luciano Pavarotti tette a barátaival, akik között ott volt Eurythmics, George Michael, a Savage Garden, Tracy Chapman, Zucchero, Enrique Iglesias, 2000-ben a fantasztikus modenai koncert búcsúzójaként:

1969-ben aztán alakulóban volt a zenei kánaán. Az Omega megírja minden idők egyik legszebb magyar dalát. A Gyöngyhajú lány nemzetközi hírnevét a német Scorpions növeli tovább, amikor feldolgozza a dallamot a „White Dove” (Fehér galamb) című számával 1995-ben.

Frank Sinatra megalapozza saját és örökösei jogdíját a „My Way” eléneklésével, ami nemcsak a szerelmeseket indítja meg, de Robbie Williams sem tudott neki ellenállni 2001-ben. Jól tette. X-es nőként (és „kortársam” Robbie Williams egyik rajongójaként) vele együtt könnyeztem meg a dalt ennek a lenyűgöző hangulatú – és természetesen unplagged - koncertfelvételnek a végén.

itthon Harangozó Teri nosztalgiázik „azokról a szép napokról”, meglehetősen más hangulatban és tartalommal, mint azt majd Nagy Feró fogja tenni 1988-ban, aki egyébként épp 1969-ben alakítja meg a Beatrice formációt. Stílusához közelálló csapatként létrejön a P.Mobil, akinél később mindig 2 forint lesz az a dal. S miközben Amerikában augusztusban zajlott a fesztivál Woodstockban többek között Santana részvételével, megalakul az Earth Wind & Fire, hogy sok-sok más disco szám mellett, megírja a jövőben a September-t. Feltűnik a színen a Judas Priest, nálunk pedig a nyugodtabb vizeken játszó Kaláka. A Rolling Stones előrukkol a Honky Tonk Women-nel, hogy témát adjon 1987-ben a Z'zi Labornak és a veresegyházi asszonykórusnak.

1970-ben csillapodnak a kedélyek, a kemény zene közösségébe ugyan belép az Aerosmith, és világhódító útjára indul a Queen is, megjelenik egy „furcsa gépzenét” játszó zenekar, a Kraftwerk. Az amerika duó, a Simon & Garfunkel hatalmas sikert arat a „Bridge over Troubled Water“ című örökzölddel, amit Elvis Presley előadásában rendkívül különös élmény hallgatni. A Shocking Blue előadja a Venus-t, amit mi majd a Bananarama verziójában fogunk nagyon szeretni, de nagyon. De addig még hátravan 16 év.

Magyarországon a hagyományos lelkületű női szíveket Szécsi Pál dobogtatná egy szál harangvirágot szorongatva a kezében. A friss Apostol hamarosan azzal fogja „vigasztalni“ a szerelmeseket, hogy nehéz a boldogságtól búcsút venni.

1971 szerintem legnagyobb magyar zenetörténeti eseménye az LGT decemberi a megalakulása. Zenéjük évtizedekre biztosította az egyetemi és egyéb klubok bulijainak a hangulatát. Valami lehetett akkor a levegőben, mert ugyancsak decemberi a Generál alapítása. Bár Révész Sándor ekkor még nem volt a zenekar tagja, de később lehet, hogy odament Presser Gáborhoz mondván: „Ha elakadsz a zeneszerzésben, csöngess be hozzám a jóbarát!”. Misztikus egybeesésnek élem meg, hogy épp születésem évében szólalt meg először John Lennon „Imagine” című dala, és épp ebben ez évben, amikor ezt a blogot több évnyi érlelődés után az útjára indítottam, az UNICEF ugyanezt a dalt választotta világdalnak egy fantasztikus videóval, aminek David Guetta a zenei producere, de feltűnik benne sok-sok ismert arc mint például Neymar a focista, Katy Perry, Nicole Scherzinger, Patricia Arquette, és Courteney Cox.

1972-ben a nyomás a Rolling Stones részéről akkora lett, hogy – legnagyobb örömünkre – megszületett a The Temptation-től a „Papa Was a Rollin' Stone”, amit aztán George Michael 1993-ban még pörgősebbre vesz.

A Van Halen is útnak indul, nálunk pedig a Lord. Szécsi Pál azzal, hogy elénekli a Carolinát, állandó média megjelenést biztosít be magának az Önök kérték!-ben. De a legfontosabb zenei esemény egy olyan csapatnak a születése, amelyik az első volt azok közül, akik megosztották a fiatalokat. Mert ugye nem volt mindegy a mi korunkban, hogy valaki Depeche-es, vagy Duran-os, Boney M.-es vagy az ekkor alakuló ABBA rajongója.

Az 1973-ban született X-esek idején a korábbi folyamatok folytatódnak. Megalakul az AC/DC, a KISS, és a női tagokból álló rock-banda a Heart, akiknek kamaszként a 80-as évek közepén írtam egy autogramért az Ifjúsági Magazinban olvasott címre, és után feloszlásukig küldték a hírlevelüket postán Kanadából. Itthon a Fonográf kezdi meg karrierjét, és a két évvel későbbi Lökd ide a sört! című mókás számmal be is vonultak az örökzöldek közé. Ebben az évben mutatja be a Vígszínház a Presser-Adamis szerzőpáros nevéhez fűződő, Déry Tibor azonos című kisregényéből készült, „Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról” című musicalt, aminek nincs olyan dala, amit ne ismerne mindenki. A 40. születésnap tiszteletére visszaemlékezős változatban állították újra színpadra, és jelenleg is a repertoáron van.

A külföldi előadók ebben az évben ontották magukból a lelkizős dalokat. Ott van rögtön például a Rolling Stonestól az Angie, vagy Roberta Flack dala, a Killing Me Softly With His Song, amit az utánunk jövő nemzedék a The Fugeesnak köszönhetően szeretett meg.

Ebben az évben énekelte először Elton John a „Candle in the Wind” című dalát, amelyet újra egy szomorú esemény tett nevezetessé, Diana hercegnő halála (tudjátok, akivel a ballagásom előtt összefutottam a Törley kastélynál). De hogy ne csak szomorkodjunk, érdekesség, hogy ekkor lép először színpadra az Opus, akinek a “Life is life” című számát mindannyian tudtuk kívülről.

1974-ben a hard rock (?) első képviselőjének tartott Skorpió „supergroup”elmeséli, hogy szólt hozzá a dédapja. De a sor itt nem ér véget. Vajon a mai fiatalok értik, hogy miről énekelt az ebben az évben megalakult Piramis, amikor dühödten üvöltötte, hogy a becsület mindennél többet ér?

Ahogy ezt már korábban is észrevételeztem, a mozgások némileg ellentétesek voltak a zenében. Ekkoriban ugyanis a Grease-ben majd világhírnévre szert tevő Olivia-Newton John az egyik legszebb szerelmi vallomást, az „I Honestly Love You“-t énekelte egy televízió stúdiójában. Zakatolt a „The Loco-Motion”, csak ekkor még a Grand Funk Railroad játszotta és nem Kylie Minogue. És végül a szép hangért rajongók örömére, Barbra Streisand torkából feltör a „The Way We Were“. Gyönyörű volt. Nagyon kevesen tudták szépen elénekelni, egészen addig, amíg Beyonce, jelenünk egyik legnagyobb sztárja 2008-ban neki nem futott. Tehetségét bizonyította, amint ő képes volt átadni azokat az érzelmeket, amiket mi is éreztünk.

1975-ben a Queen megjelenteti a bohém rapszódiát, a rock történelem egyik legnagyobb alkotását, mely kilenc hétig vezeti Anglia listáit. A metálosok továbbra is nyomulnak előre. Jön az Iron Maiden, a Motörhead, a Sex Pistols. Kis hazánkban ez időben a színen az East tűnik fel, a Kati és a Kerek Perec két 6-os villamos szerelméről dalol, és Vágtázó Halottkémek is lóra (?) ül. Ebben az évben sláger az „Azért vannak a jó barátok”, ami Máté Péternek köszönhetően a barátságok himnuszává vált.

Ahogy közelítünk az X generációs születési évek végéhez, egyre jobban villannak be zenék olyanoktól, akik ekkoriban indultak el a pályájukon. Biztos, hogy az 1975-ben felállt német Boney M. együttest senkinek nem kell bemutatni. Idén, 2015-ben gyémánt lemezt kaptak a több mint 150 millió példányban eladott albumaik elismeréseként.

1976-ban megalakul a The Cure, a Foreigner, a Madness, a Midnight Oil, a U2, akik a Miss Sarajevo-val még közelebb hozták hozzánk az amúgy is borzasztó délszláv háborút. Elindul az úton a 100 Folk Celsius, akinek a Paffról a bűvös sárkányról szóló dala örökre gyerekdal marad, pedig az én fiatalkoromban azt suttogták, valójában a tudatmódosító szerek hatására előálló érzésről szól. A Kormorán is beírja nevét a magyar zenei lexikonba. Igaz én csak egy lemezt vettem meg tőlük, az 1987-ben kiadott Szerelmes Énekeket, amin nagy költőink szebbnél szebb, néhol erotikus versei vannak, mint amilyen például Mészöly Dezső költeménye, a Szerelmes nimfa levele. Az album annyira megtetszett, hogy amikor osztálykarácsonykor az osztályfőnökömet húztam, más ötletem nem lévén, ezt hanglemezt vettem meg neki. Először megijedt, aztán látva a „szerzőket”, örült neki.

1977. A rock gyászol. Meghal Elvis Presley. „Cserébe” kapunk egy brit zenekart, a nevük Dire Straits, és az ausztráloktól érkezik az INSX, akik nélkül sokáig el sem tudjuk képzelni majd mi a bulikat. Adtak koncertet nálunk is 1991-ben az MTK Stadionban, de sajnos az ő szexi énekesük is lassan 20 éve halott.

Demjén Ferenc a Bergendyvel cipelte az iskolatáskát, és hogy ezt miért is kellett neki tennie, azt a korabeli magánfelvétel, amit a You Tube-on találtam, minden szónál hitelesebben mutat be.

Miután kilépett a Bergendyből, három társával együtt megalakítja a V’Moto-Rock együttest. Amerikában is ismert lesz a 80-as években a Bojtorján, a magyar countryzenekar, akik inkább a gyerekekhez szóltak. Nem így az Expressz! Ciki vagy sem, de én csak felnőtt fejjel szembesültem azzal (akkor is úgy, hogy felvilágosítottak), hogy bizony a megénekelt harmonika Solymos Tóninak nem a hangszere, hanem inkább a szerszáma.

Ebben az évben Pataki Attila, az 1974-ben alapított EDDA frontembere, összeáll Slamóval. Miskolci bandákból toboroznak zenészeket, majd 1980-ban, miután nevüket „EDDA Művek”-re változtatják, kiadják a „bakancsos EDDA” első lemezét, amit én kötelezőnek adnék föl a mai fiataloknak. Vajon átérzik-e, miért kellett és mit jelentett akkoriban elhagyni egy várost, amikor ők magától értetődően természetesnek veszik, hogy tanulmányaikat, jövőjüket – terveik szerint csak átmenetileg, de ki tudja? – külföldön képzelik el.

Végül 1977-ben feltűnik Szűcs Judith, a magyar disco későbbi királynője.

1978-ban Balázs Fecó énekesi vágyainak érvényesíthetősége érdekében létrehozza a Korál együttest, aminek három évvel később a Homok a szélben című dala országos ismertséget és közönségsikert hoz. A nemrég 70. születésnapját ünneplő Földes László, a ma már Kossuth-díjas blues énekes egy kocsmában megalakítja a Hobo Blues Band együttest. Az 1981-es első lemezüket betiltják, de a Kopaszkutya című filmet nem, amiben szerepelnek. József Attila Hetedik című költeményének, és még számos más versnek az előadásával a HBB és Földes László rengeteget tett a fiatalok irodalmi ismereteinek a bővítéséért.

A világ „kapitalista” részén sorra jönnek létre a 80-as, 90-es évek zenéjét meghatározó zenekarok, mint a Duran Duran, a Men at Work, a Gipsy Kings, vagy éppen a Berlin, amelyik a megírja majd 1986-ban a Tom Cruise befutását hozó Top Gun című film dalát.

A sajnos tragikusan és fiatalon elhunyt Cserháti Zsuzsánál még senki nem tudta lágyabban közvetíteni az anyává válás boldogságát. A csak zenekarból és kórusból álló, 1972-ben olasz zeneszerző által szerzett szám később angol szöveget kap, amit Bradányi Iván ültet aztán át magyarra, és így jut el hozzánk az „Édes kisfiam”, amit Cserháti Zsuzsa Kovács Katitól kért el, mert neki akkor született a kisfia, és mindenképpen szerette volna elénekelni.

Elérkeztünk 1979-hez. A lista az ekkor induló zenészekről (Ottawan, Europe, Bananarama) már nagyon beszédes. Szinte kommentálni sem érdekes, hisz mindenki emlékszik rájuk. A DinamitTinédzser dal”-a óta tudjuk, hogy úgyis falra hányt borsó minden. A Karthago a koncerten balesetben elhunyt rajongónak méltó emléket állított a Requiem megalkotásával.

Közeledik a gyereknap, május utolsó vasárnapja. Mi X-esek, akik 1965 és 1979 között születtünk, ajándékozzunk meg kivételesen valakit, aki akkor felnőtt volt. Mutassátok meg nekik a dalokat, vagy küldjétek el a linket, de inkább osszátok meg a Facebookon (mert nagyon sokan megbirkóztak vele és használják) egy olyan személlyel, aki ekkor fontos volt nektek, legyenek azok akár a szüleitek, nagyszüleitek, vagy épp a gyerekkori szomszédod, tanárod. Lehet, hogy valami olyat fogtok látni a szemében, amit gyerekként soha. Mert – ahogy az LGT is megénekelte -  „értünk egymás nyelvén, minden szó beszél, mégis másképp érted, mint ahogyan én.“

A bejegyzés trackback címe:

https://ekkoriban.blog.hu/api/trackback/id/tr837466760

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pannonfunk 2016.05.15. 23:16:50

Mi volt ennek a posztnak a célja? Mert igényes történeti összefoglalóként ilyenek, hogy "nyomul előre a metál [...] Sex Pistols", azért durva.

Lehetne kaleidoszkóp az életedből, de ugye nem akarod azt mondani, hogy 4-5 évesen, pláne Magyarországon ezeket a zenéket hallgattad és értetted meg emlékezel rájuk máig?

Gábor Golda 2017.05.18. 00:17:56

Miért erőlteted a skatulyázást, e nélkül ne tudod magad hová tenni? WXYZ
süti beállítások módosítása