Az X generációba azok tartoznak, akik 1965 és 1979 között születtek. Magyarországon az köti őket össze, hogy valamennyien a Kádár-korszakban voltak gyerekek, de amikor 1990-ben az addigi társadalmi szabályok megtagadottá váltak, fiatal felnőttként egy ismerhetetlen jövő alakítójává kellett válniuk, ők lettek a rendszerváltó nemzedék képviselői.

A nemzedékkutatások egyik meghatározó művét amerikai szociológus szerezték: Neil Howe és Wil­liam Strauss. Sze­rintük a modern tör­té­ne­lem négy gene­rá­ci­ón­ként ismétli önma­gát kb. 80–100 évente. Az elmé­let sze­rint a négy cik­lus min­dig egyező sor­rend­ben ismétlődik, de az egyes generációk hossza eltérő, általában 14-19 évet fognak át.

Az X generációba azok tartoznak, akik 1965 és 1979 között születtek. Világviszonylatban ők a legkisebb létszámú nemzedék, akik “beszorultak” a nagy létszámú „baby boomerek” (1946 és 1964 között születettek) és a szintén népes „hipermodern” Y generáció, az 1980 és 1996 között született nemzedék közé.

Az X generációt „elveszett” generációnak nevezik gyakran. Amikor születtek, a világ túlvolt a háborút követő újjáépítésen, a nők tömeges munkavégzése általánossá vált,  a vallás vesztett jelentőségéből, a házasság előtti szexuális élet kezdett elfogadott lenni. Ezzel együtt azonban megnőtt a csonka vagy vegyes családok száma, és az X generáció tagjai lettek az első „kulcsos gyerekek”, akiket elhanyagoltak a nagy hajtásban a szüleik. Fiatalkorukat a szüleik példájával szembeni szkepticizmus jellemezte, az „én majd másként csinálom” érzése.

Magyarországon az köti őket össze az X-eseket, hogy valamennyien a Kádár-korszakban voltak gyerekek, az 1980-as években kamaszok, de amikor 1990-ben az addigi társadalmi szabályok megtagadottá váltak, fiatal felnőttként egy ismerhetetlen jövő alakítójává kellett válniuk, ők lettek a rendszerváltó nemzedék képviselői.

Közösségi gyermekkort éltek, jó érzéssel töltötte el őket összetartozás, a mainál jóval nagyobb közbiztonságnak köszönhetően önállóbb, szabadabb életet élhettek a grundokon, a tereken. Gondolataikat, élményeiket levélben, ünnepi köszöntéseiket képeslap küldésével kommunikálták, fő meghatározó műszaki eszközük a színes televízió és a walkman volt, az események megörökítése – jó esetben – a családi fényképezőgéppel megtörténhetett. Nekik felnőttként kellett megismerkedniük a számítógéppel, a mobiltelefonnal, az internettel, az e-maillel, felvenni a tempót a digitális technológia rohamos fejlődésével. Talán ezért is jellemző az, hogy ők fontosnak tartják, hogy gyermekeik minél több infókommunikációs eszközt ismerjenek és használjanak, azzal együtt, hogy ők látják annak káros, esetenként veszélyes hatásait is.

Múltjuk ellenére az X generációt a legjobban iskolázott és a legmegbízhatóbb munkavállaló nemzedéknek tartják, igazi csapatjátékosoknak. Ez talán annak is köszönhető, hogy pályakezdőként nekik a szocializmus kiszámítható, langyos biztonsága, rögzült hierarchikus viszonyai helyett keményen meg kellett küzdeniük a munka világában az érvényesülésért, a túlélésért. A sikerhez a tudás mellett gyakorlatiasság, gyors reagálás, fokozott munkatempó kellett, nyitottság az új kihívásokra, képesség a megújulásra, akár egy újrakezdésre, és persze nyelvtudás. Az X-es férfiak az elsők, akik szakmai előmenetelük során már női vetélytársakkal is szembetalálták magukat, és meg kell esetenként élniük, hogy a feleségük jobban keres náluk. A két politikai rendszerhez tartozásnak köszönhetően az X-eseknek az egyik legjobb a realitásérzéke, a lehetőségeket, történéseket most már a tapasztalataikra hagyatkozva szemlélik.

Ellentétben szüleikkel, számukra a családalapítás, a gyermekvállalás hátrányba került a karrierhez képest, ennek a generációnak már jóval kevesebb gyereke születik. A hosszú munkanapok, a gazdasági kihívások, és a változó társadalmi szokások mind hozzájárulnak az egyre nagyobb mértékű gyermektelenséghez.

Az X-esek 2015-ben, pályájuk közepén vagy csúcsán járnak, fontos számukra az egzisztenciális biztonság, valamint a státusz. A rendszerváltás óta diktált előmeneteli sebesség, a gazdasági válság azonban nyomot hagy sokuk lelkén. Az X generációt „kívülállók” azért tarják pesszimistának, mert ők azok, akiknek sok minden nem úgy sikerült, ahogy eltervezték. Igen jellemző erre a korosztályra a középéletkori válság jelentkezése, a befelé fordulás, az élet értelmének, a személyes örömforrásnak a keresése. Mai céljaik: biztos megélhetés, a munka és a magánélet egyensúlyba kerülése, mert jelenleg az X generáció esélyes arra, hogy – megtakarítás híján – az első olyan nyugdíjas nemzedék legyen, amelyiknek nyugdíjas éveit nem békés pihenéssel, hanem továbbra is munkával kell töltenie.