Miközben az Egyesült Államokban aktív kampány folyik a demencia ellen, hírességek és civilek százezrei öltik magukra az #ENDALZ mélylila pólóit,  Samuel L. Jackson támogatást kér az Alzheimer elleni küzdelemhez, és Bill Gates 10 millió dollárt adományoz a kutatásra, nálunk néma csend van.

Pedig évente 4,6 millió új demencia esetet regisztrálnak világszerte, 7 másodpercenként azonosítanak egyet. Európában a 60 év feletti lakosság 6 %-a szenved jelenleg a demencia valamelyik típusában (Magyarországon a becslések szerint a férfiak 6%-a, a nők 17%-a), a 90 év felettieknél ez az arány 30%.

Amennyiben nem sikerül megtalálni az ellenszert, 2050-re, mikor az X generáció tagjai lesznek idősek, 13 emberből 1 demensként fogja élni életét.

Az Alzheimer-kór és a demencia egyéb formái nem tekinthetők az öregedési folyamat természetes velejárójának, hanem egy lassú, évek alatt lefolyó állapotromlás, amely végső szakaszában az emlékeitől teljes mértékben megfosztott, valamikori személyiségét elvesztett, önellátásra képtelen, állandó ápolásra szoruló ember halálához vezet. 

A diagnózis felállításának legnagyobb akadálya, hogy sokan időskori feledékenységnek tudják be az egyébként árulkodó jeleket, az érintettek és a családtagok bagatellizálják a tüneteket, súlyosbodás esetén pedig szégyellik bevallani, félnek szembesülni a valósággal.

A demencia elfogadásában sokat segítene, ha több nyilvánosságot kapna azoktól, akik azzal élnek, azoktól, akik ilyen személyt ápolnak, azoktól, akik nem akarnak úgy élni idős korukban, hogy minden, mi mögöttük van, eltűnik a sötétségbe.

A demencia egyformán pusztít minden érintettet, fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre, vagy bármely más körülményre való tekintet nélkül!