Ekkoriban, 1986-ban nagy rendezvénnyel ünnepelte az Úttörőszövetség fennállásának 40. évfordulóját. Élményeimet Szikora Róberttel és másokkal ezúttal akkori, 14 éves énem meséli el, és nem én ma, 29 évvel később. Naplórészletek következnek - történelemkönyv helyett.
1986. május 31. (szombat). Csodálatos nap. Ilyen még nem volt. Ilyen élmény! A Szikora….Á, az elején kezdem!
Kaptunk a VIII. Országos Úttörőtalálkozó alkalmából belépőt a Vidámparkba.
Már fél 12-kor kint voltunk, annak ellenére, hogy PAJTÁS után rohangáltunk, mert az Első Emelet volt benne.
A Vidámparkban fél 2-ig voltunk, majd elindultunk a Petőfi Csarnokot megkeresni. A Kucu egy táblán meglátta, hogy 14:05-14:50 között Görbe Nóra és Szikora Robi lesz. Megbeszéltük, hogy megnézzük a Petőfi Csarnokot és utána jövünk vissza. Miközben mentünk, láttuk, hogy a Csepregi Éva ad aláírásokat, mi is odamentünk és kértünk.
Megnéztük a csarnokot. Én mondtam, hogy csak egy oldalon jöhet a Szikora Robi. És jött. Hogy élőben milyen helyes! Elkezdődött a riport. A Szikora Robi leült a színpad szélére, aztán ránk nézett. Mikor úgy tűnt, vége a riportnak, visszaindultunk a kocsijához. Görbe Nórától már kaptunk aláírást, aztán kiderült még nincs vége, így visszamentem a helyünkre. Kérdezték, hogy ki látta a Pulzust? Én először nem jelentkeztem, de mikor Szikora Robi rám nézett, gyorsan felemeltem a kezem. Ekkor jött a „Szeretlek is meg nem is”. Amikor jött a refrén, kijött a színpad szélére és nekem énekelte. Kucu megbökött, ugyanis ő is észrevette, hogy állandóan minket néz. Egyszer azt oda is vetette, hogy „Hé, kis szőke figyelj!”. Ez Kucuéknak nagyon tetszett, mert ők szőkék. Nekem ilyen élményem még nem volt soha! Végül mikor mondta a riporter, hogy Görbe Nórát és Szikora Róbertet látták, a Szikora Robi odaintegetett és rám mosolygott. Aláírást szereztünk tőle az ifiken keresztül, akik az elkerített területen belül voltak.
1986. június 1. (vasárnap). Fél 12-re kiértünk a Margitszigetre az Első Emelet dedikálása és mini koncertje miatt. Szépen elkezdett esni az eső. Végül szakadt az eső és minden elmaradt. Pedig azt képzeltem, olyan napom lesz, mint tegnap a Szikorával, csak éppen a Kikivel. Ott volt a Dévényi Tibor is. Esett az eső, és mi álltunk egy nagy gesztenyefa alatt. Valamit meg akartam nézni, és kiálltam a fa alól. Erre szól az Edina, hogy „Gyere be, mert megázol!”. A Dévényi is rákezdte: „Gyere be, mert megázol!” Ja! Azt elfelejtettem írni, hogy köszöntünk neki, mert megismert minket még a Dévényi Discoból. Aztán állandóan kérdezte a nevemmel kezdve, hogy: „Hányadikosok?” Mondtam, hogy „8”. Aztán egyfolytában a becézett nevemet ismételgette (amit mindig utáltam), ezért inkább elmentünk a dedikáló sátorhoz. Ott írogatott a Nova és a Sziszi, a Dolly Roll két tagja. A Nova egyszerűen aláírta, de a Sziszi, miután aláírta, úgy nézett rám, hogy nem is tudom! Zavartan elkaptam a fejem. Nem tudom, mi tetszett neki rajtam, egy ázott hajú lányon.
Aztán a szakadó esőben elsétáltunk a THERMÁL Szálló felé, ott találkoztunk a Straub Dezsővel. Tőle is kértünk aláírást. A műsor előtt még Peremartoni Krisztinával is „randevúztunk”. Így a Dévényiével együtt 5 darab aláírást szereztünk ma. Bezzeg az Emeletet még csak nem is láttuk, pedig odavittem a lemezborítókat is.
Hazafelé csurom vizesen beállítottunk Marika nénihez is [= osztályfőnök – a szerk.], még csak Gyuri [= osztályfőnök férje – a szerk.] volt otthon. Megszárítottuk a hajam, a nadrágom, és kaptam egy pulóvert Marika nénitől, mikor már hazajött. Hazajöttem. Itthon nem is volt olyan nagy balhé, mint amilyenre számítottam. Most beragasztom az aláírásokat, mert mindjárt kezdődik a brazil-spanyol meccs (VB). Tegnap az olasz-bolgár 1-1 lett.
